Amióta az eszemet tudom, azóta hallgatom úton-útfélen, családtól és távoli rokonoktól, szomszédtól, régen látott ismerőstől, volt matektanártól, de még a kis közértben dolgozó Marika nénitől is, akinek a véleményét soha nem kérdeztem, hogy mi is a valódi élet, mit kellene máshogy és máskor csinálnom. Mi a sorrend. Mikor jön el a pillanat, hogy nem kérdőjelezik meg a döntéseimet? 

Nos, a dolog úgy áll, hogy harminc éves vagyok, de erre a kérdésre még most sem tudom a választ.

Lényegtelen, hogy az életed melyik szakaszában jársz, valamiről épp lemaradsz mások szemében. Valamit jobban tudnak nálad, valamiben a segítségükre, a jó tanácsukra van szükséged. 

Tizenhat évesen túl rövid a szoknyád, így nem mehetsz bulizni, mi lesz, ha valami perverz kinéz magának, Te is tehetsz majd róla. Hiszen, miért öltöztél így fel, különben is, minek mentél oda? Minek neked arcpirosító, bohócnak öltöztél? Így nem mehetsz emberek közé. Én csak a javadat akarom, hidd el. Tizennyolc évesen a tanulás az első, most alapozod meg a jövődet, várhat még az a fiú, nem kell elsietni, ne csak a pasizáson járjon az eszed. Húszévesen ideje lenne már találni valakit, akivel közös jövőt építetek, akivel lehet tervezni, hiszen hány évesen akarsz gyereket szülni? Huszonöt évesen még a karriereddel foglalkozol? Egy nőnek nem ez az elsődleges dolga. Nocsak, csak nem a biológiai órádat hallom ketyegni? Ideje lenne komolyan elgondolkodni azon, hogy megállapodj. Láttam az osztálytársaid már mind szültek, ha lemaradsz, kimaradsz... 

Harminc évesen még nincs gyereked? Nem mentél férjhez? Ott volt a Géza, én mindig mondtam neked, hogy őt meg kellett volna fogni. Most hogy fogsz elkelni? Kinek kellesz már? 

Nem akarsz szülni? És a nyugdíjt kitől várod, úgy mégis? Ha anyád is így gondolkodott volna, Te sem lennél..

Egy gyereket szültél? És a testvérek hol vannak? Önzőség csak egyet szülni, kell neki a tesó, akivel majd segíthetik egymást. Három gyerek? Nem sok az egy kicsit? Fel is kell őket nevelni. Amúgy is későn szültél, az érettségijükön azt hiszik, hogy a nagyanyjuk vagy. 

Elváltatok? Hát mi történt? Mondtam neked, hogy korai volt még az a házasság. Nem baj, a következőnél okosabb leszel.. Reméljük. 

Hány ilyen kérdést kaptál már, hány ehhez hasonló kérdésbe bújtatott célzással és kioktatással találkoztál életedben? Kiiktatni mások véleményét, húsba vágó kérdéseit, célzásokat és dorgálásokat az olykor számodra fontos emberektől is nagy feladat. Elhisszük-e azt, hogy rosszul csináljuk, ha mások mondják? Hol van az a finom átmenet, ahol még nem degradálnak a kérdések és megkérdőjelezések, amikor még lepereg rólad a kérdőjelek garmadája és mikor jön el az a pont, hogy eluralkodik rajtunk a kétségbeesés? 

Elhisszük, ha mások mondják?