Emlékeztek az első alkalomra, amikor édesanyátok/édesapátok esetleg ha ők addig nem, akkor az osztályfőnökötök előállt azzal, hogy akkor most 'beszélgessünk a szexről'? 

Én emlékszem. Anyukámra is, az osztályfőnökömre is. Nem tudom, hogy kinek volt kellemetlenebb, amikor Zita néni egy banánnal és egy csomag óvszerrel jött be az órára (amin akkor kizárólag lányok lehettünk) és kimérten, szakszavakkal, pironkodva, röhögésbe fulladóan próbálta bemutatni, hogy kell helyesen felhúzni a kondomot a férfi nemiszervre. Vagy amikor anyuval leültünk arról beszélgetni, hogy mi történik, ha két ember (jobb esetben) szereti egymást (jobb esetben). Roppant kínos percek voltak ezek mindenki számára, pedig remek a kapcsoltunk, régen is az volt. Egyszerűen csak nem tudjuk kezelni ezt a helyzetet. Persze, amikor az első komolyabb barátom lett, anyukám kézen fogott és elvitt egy nőgyógyászhoz, ahol az ő jelenléte mellett megfelelően átbeszélhettük a számomra legcélszerűbb fogamzásgátlási módszert.

De miért tabu a szexualitás? Miért kellett a Bravo meg az Ifjúsági Magazinokat egymás között adogatnunk a barátnőimmel, hogy olyan kérdésekre választ kaphassunk, hogy mondjuk lehetek-e terhes attól, hogy beleültem a másik ölébe? Nem, senki sem ostoba vagy fogyatékos, aki 13-14 évesen ezekről még nem tudott (akkoriban), nekünk kizárólag a magazinok "intim kérdések" rovatai maradtak és az egymás között megbeszélés. Persze, anya próbált mindenre kitérni abban a stílusban, ahogy egy anya a lányával erről beszélni tud vagy beszélni mer, de azért egy gyerek sem mer feltenni minden kérdést, ami eszébe jut egy ilyen helyzetben. Erre lennének tökéletesek az iskolákba megszervezett felvilágosító órák, a remek videós vetítésekkel, ha nem olyan érzésed lenne tőle, mintha valami elcseszett NDK-s pornót néznél, amiben a végkifejletet cenzúrázzák. 

Tizenöt-hat évvel ezelőtt az internet még betárcsázós módszerrel volt elérhető a legtöbb család számára, azóta sokat változott a világ, de adódik a kérdés, mi miért nem fejlődtünk ebben a témában a világgal együtt? A mostani tizenéveseket ezek a kérdések ugyanúgy aggasztják, annyi kétségbeesett felvetéssel találkozol a neten, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. Sokan kizárólag a netről tudnak tájékozódni, sokan még onnan sem. Hogy várhatjuk el a fiataloktól, hogy éretten közelítsenek a szexualitás témájához, ha a legtöbb helyen a menstruációval kapcsolatos kérdések is falakba ütköznek? Nincs fogalmuk a lányoknak a nővé válás útjáról, a fiúknak arról, hogy nem onnantól vagy férfi, hogy anyádnak naponta kell a lepedődet mosni. Nincs párbeszéd. A fiataloknak fogalmuk sincs az intimitásról, a szexről, mégis hogy lenne fogalmuk a védekezésről? Ha maga az "aktus" is tabuként kezelendő, mégis miből kellene megérteni, hogy nemibetegség és gyerek is lehet abból, hogy összeteszitek, amitek van. Felelőtlennek, butának kiáltjuk ki a legtöbb fiatalkorú lányt (mert természetesen ez is a legtöbb esetben a lányokon csattan) de hol a mi felelősségünk? Hol a szülő, az osztályfőnök, a védőnő, a rendszer felelőssége a dologban? 

Nyugat-Európában óvszer automatákat helyeztek el az iskolákban, a fiatalok és kevésbé jómódúak számára jóval olcsóbb (néhol ingyenes) a fogamzásgátlás és az eseményutáni tablettáért nem kell négy orvosnak könyörögnöd megalázó pillantások célkeresztjében, ha már "megcsináltad magadnak, maradj is úgy" alapon, mert elérhetőek recept nélkül. Ahhoz, hogy érett, kiegyensúlyozott és megfontolt generációt neveljünk ki, ahhoz szükség lenne az alapoktól a megfelelő párbeszédre, a megfelelő és elérhető felvilágosításra a "felnőtté válás" minden témáját érintve, minőségi videókra, ahol nem azon kell röhögnöd az osztálytársaiddal, hogy Szűcs Judit zenéjére veszti el valaki a szüzességét az érettségi (!!!) bálon, a fogamzásgátlók elérhetővé és mindenki számára "könnyebb" és olcsóbb úton megszerezhetővé tételére, illetve konszenzusra a szülők, tanárok, védőnők és a rendszer között. 

Honnan tájékozódjon egy fiatal, ha mindenhol kitérő válaszokat, "gyorstalpalót" kap egy adag szégyenérzettel? Van-e esély arra, hogy a fiúk-lányok ne pornón keresztül "tanulják meg", hogy hogy kell megfelelően közeledni egymáshoz? Kinek a felelőssége a fiatal generáció megfelelő felvilágosítása? 

És ha ezt senki sem vállalja fel a megfelelő módon, akkor miért ítélkezünk, ha valaki fiatalon teherbe esik? Közös felelősség vagy mindenki csak magáért felel?

Amíg ezekre a kérdésekre nincs válasz, addig valószínűleg marad a gyakorikérdések vagy ha igazán szerencsés vagy, egy beszélgetés Anyával.

Úgy, hogy Apu ne hallja.